Ezek már igazi nyári napok! Itt jönnek a motoros csajok! 😍 #girlspowersunday #findyourmoments A szombati kanyarfotozás (2021.06.12) képeit megtaláljátok a honlapunkon. #uploadisready 📸 www.kanyarfoto.com Ne felejtsétek el kiválasztani a megfelelő helyszínt, (Tihany vagy Mátrai Patkó) dátumot és szűkítsétek tovább az óra/perc beállításával. Jó nézelődést! 😎🤗 ⚠️ Ma 4 helyszínen várunk benneteket! Részletek az eseményekben. ⚠️ Fotóink, már nyomtatva is elérhetőek! Papírkép, vászonkép, póló, bögre és még sok egyéb közül választhatsz az ajándéktárgyak között. Köszönjük, hogy megosztod! 😎👍 Néhány extra tipp: -Minden nap helyszínenként első és utolsó képe ingyenes, csak jelentkezni kell érte. -Ha te szerepelsz a posztunkban és bármikor veszel vagy vettél egy másik képet nálunk akkor ajándékba elküldjük neked a bejegyzésben megosztott Foto Tuningolt képet, csak küldd el nekünk a vásárlásod sorszámát! #kanyarfoto #curvefoto #curvafoto #photosession #event #bestridingroads

Tópart legyen, vagy hegyvidék a mai menet? #photosession #tihany #mátraipatkó #kanyarfoto #curvafoto #curvefoto

Vasárnap a már meglévő 3 helyszín mellett, a Balaton -felvidéken is ott lesz fotósunk 11-16 óráig! Így már teljes a lista, kiránduljatok vasárnap is egy jót! #balatonflvdk ⏩Balaton-FLVDK - gps: 46.939182, 17.777372 📸 2021.06.13-án, 11-16 óráig fotózunk. - A tudásodnak és a szabályoknak megfelelő sebességgel haladj el előttünk, akkor biztosan nem lesz baj! - Lassú motorosokról is látványos képet tudunk készíteni!! Nem kell csutkára húzni a gázt. - Ha autóban ülsz és szeretnél képet, integess / villogj / vagy dudálj egyet, mert nem minden autót fotózunk. - Ha többször kanyarodsz, több képed lesz. - Ha bármilyen oknál fogva nem szeretnéd, hogy fotózzunk Téged, akkor egyszerűen csak mutasd vagy szólj és biztosan nem készül rólad kép! Kérjük osszátok meg ez a posztot, hogy minél több motorost / autóst / bicajost elérjünk. Köszönjük! 😎 A Kanyarfoto stábja a Ti barátotok a kanyarban. Nektek készítünk maradandó emléket. A képeket honlapunkon a www.kanyarfoto.com-on találjátok meg. #kanyarfoto #curvefoto #curvafoto #photosession #weekend

Csobánka és Pilisvörösvár között, vasárnap délután ilyen képek készülhetnek Rólatok is 15 és 17 óra között (motoros nem jött arra a próbafotózás ideje alatt 😏). A virág illat a háttérben meg egészen elképesztő, garantáltan újra érzed majd amikor letöltöd a képet! Hétvégén már összesen 6 helyszínen találkozhattok velünk egész nap (pontos info az eseményeknél), a vasárnapi listára felkerül BalatonFLVDK is, gyorsan csináljuk az eseményt hozzá. 😎 #facéliamező

Vasárnap 3 helyszínen találkozhattok a Kanyarfoto fotósaival. Mátrában és Bajótnál 11-16 óráig fotózunk, Csobánka és Pilisvörösvár között viszont 15-17 óráig tart a fotózás az elképesztő illatú és különleges lila színű facélia mező előtt. Ilyen lila virágos képeket idén csak ebben a két órában készítünk! ⏩Bajót (11:00-16:00) - gps: 47.701302, 18.556537 ⏩Csobánka (15:00-17:00) - gps: 47.629786, 18.929798 ⏩Mátrai Patkó (11:00-16:00) - gps: 47.897511, 19.976899 - A tudásodnak és a szabályoknak megfelelő sebességgel haladj el előttünk, akkor biztosan nem lesz baj! - Lassú motorosokról is látványos képet tudunk készíteni!! Nem kell csutkára húzni a gázt. - Ha autóban ülsz és szeretnél képet, integess / villogj / vagy dudálj egyet, mert nem minden autót fotózunk. - Ha többször kanyarodsz, több képed lesz. - Ha bármilyen oknál fogva nem szeretnéd, hogy fotózzunk Téged, akkor egyszerűen csak mutasd vagy szólj és biztosan nem készül rólad kép! Kérjük osszátok meg ez a posztot, hogy minél több motorost / autóst / bicajost elérjünk. Köszönjük! 😎 A Kanyarfoto stábja a Ti barátotok a kanyarban. Nektek készítünk maradandó emléket. A képeket honlapunkon a www.kanyarfoto.com-on találjátok meg. #kanyarfoto #curvefoto #curvafoto #photosession #weekend

Gyorsan újraterveztük a szombatot, miután kiderül Cereden a most hétvége nem ideális, koszos lesz az út. (Előző nap WRC tesznap ott). Rögtön két helyszín is lett az egy helyett! 😎📷 Tihanyban vízparti, nyugis - gurulós képekért, a Mátrában (Szombaton és Vasárnap is!!!) pedig a hegyi kanyargós képekért veszünk célba Titeket! A vasárnapi fotózásokról pedig holnap posztolunk! 📸 Mindkét helyszínen 11-17 óráig fotózunk. ⏩Tihany - gps: 46.902390, 17.898638 ⏩Mátrai Patkó - gps: 47.897526, 19.976901 - A tudásodnak és a szabályoknak megfelelő sebességgel haladj el előttünk, akkor biztosan nem lesz baj! - Lassú motorosokról is látványos képet tudunk készíteni!! Nem kell csutkára húzni a gázt. - Ha autóban ülsz és szeretnél képet, integess / villogj / vagy dudálj egyet, mert nem minden autót fotózunk. - Ha többször kanyarodsz, több képed lesz. - Ha bármilyen oknál fogva nem szeretnéd, hogy fotózzunk Téged, akkor egyszerűen csak mutasd vagy szólj és biztosan nem készül rólad kép! Kérjük osszátok meg ez a posztot, hogy minél több motorost / autóst / bicajost elérjünk. Köszönjük! 😎 A Kanyarfoto stábja a Ti barátotok a kanyarban. Nektek készítünk maradandó emléket. A képeket honlapunkon a www.kanyarfoto.com-on találjátok meg. #kanyarfoto #curvefoto #curvafoto #photosession #weekend

FRISSÍTÉS!! -------------------------------------- Mivel pont az előző napon azaz pénteken, szakaszos lezárások mellett WRC autó teszt lesz pont ezen a részen, ezért attól tartva, hogy az aszfaltot nem takarítják le motorosok számára is biztonságos módon másnapra, inkább áttesszük a ceredi fotózást egy másik hétvégére és új helyszínt teszünk ki a szombati napra! (Link a pénteki WRC teszthez, mert azért az jó bulinak ígérkezik: www.duen.hu/hirek/butor_robi_-_citroen_c3_wrc_-_tesztnap?fbclid=IwAR0TB48lOdxd6QzA6dbz3xf929XwA2mzLKE5QIk56Smytr_qSTjYS6Muet4 ) -------------------------------------- Ebben a kanyarban eddig csak magunkról készítettünk képet, amikor néhány hete elkirándultunk erre a csodás vidékre. Az út nem hibátlan minőségű, de azért abszolút jól motorozható. A táj, a kilátás és a kanyarok elképesztő jó ritmusa mindenért kárpótol, azt garantáljuk és az utasod is imádni fogja! Szombaton szakadj ki a megszokott környezetből, különleges élmény itt végigmenni és bebarangolni a környék útjait. 📸 ÚJ időpont lesz! ⏩Ceredi kanyarok- gps: 48.126266, 19.908466 - A tudásodnak és a szabályoknak megfelelő sebességgel haladj el előttünk, akkor biztosan nem lesz baj! - Lassú motorosokról is látványos képet tudunk készíteni!! Nem kell csutkára húzni a gázt. - Ha autóban ülsz és szeretnél képet, integess / villogj / vagy dudálj egyet, mert nem minden autót fotózunk. - Ha többször kanyarodsz, több képed lesz. - Ha bármilyen oknál fogva nem szeretnéd, hogy fotózzunk Téged, akkor egyszerűen csak mutasd vagy szólj és biztosan nem készül rólad kép! Kérjük osszátok meg ez a posztot, hogy minél több motorost / autóst / bicajost elérjünk. Köszönjük! 😎 A Kanyarfoto stábja a Ti barátotok a kanyarban. Nektek készítünk maradandó emléket. A képeket honlapunkon a www.kanyarfoto.com-on találjátok meg. #kanyarfoto #curvefoto #curvafoto #photosession #weekend

Vagány! #photooftheday #csákberényidolomitok #kanyarfoto #curvafoto #curvefoto #suzukigsxr

Sosem tudhatod, mi jön a kanyar után és hogy hány lóerős. 🦄📷 #photooftheday #safetyfirst #kanyarfoto #curvafoto #curvefoto #pilis #dobogókő #horse

Más dimenzió a motormosás, ha egy ilyen gépnek kell nekifogni! #photooftheday #mátraipatkó #kanyarfoto #curvafoto #curvefoto

Újra trend a piros zokni. Celeb híradó. 😉 #photooftheday #redsox #kanyarfoto #curvafoto #curvefoto #bajna #héreg Winkler Róbert

Ki - merre járt vasárnap? Három helyszínen is azon dolgoztunk, hogy megörökítsük a legjobb, legizgalmasabb és legvidámabb pillanatokat. Nézzétek meg a Rólatok készült képeket! A vasárnapi kanyarfotozás (2021.06.06) képeit megtaláljátok a honlapunkon. #uploadisready 📸 www.kanyarfoto.com Ne felejtsétek el kiválasztani a megfelelő helyszínt, (Bükk - Fotós Kanyar, Csákberényi Dolomitok, Pilis - Dobogókői út) dátumot és szűkítsétek tovább az óra/perc beállításával. Jó nézelődést! 😎🤗 ⚠️ Fotóink, már nyomtatva is elérhetőek! Papírkép, vászonkép, póló, bögre és még sok egyéb közül választhatsz az ajándéktárgyak között. Köszönjük, hogy megosztod! 😎👍 Néhány extra tipp: -Minden nap helyszínenként első és utolsó képe ingyenes, csak jelentkezni kell érte. -Ha te szerepelsz a posztunkban és bármikor veszel vagy vettél egy másik képet nálunk akkor ajándékba elküldjük neked a bejegyzésben megosztott Foto Tuningolt képet, csak küldd el nekünk a vásárlásod sorszámát! #kanyarfoto #curvefoto #curvafoto #findyourmoments #photosession #event #bestridingroads

Fehéren fekete, feketén fehér. #girlspowersunday Vasárnap van, ilyenkor mindig a motoros csajokat ünnepeljük a posztjainkkal. A lányok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy megváltozzon a motorosok megítélése a nem motorozók körében is, na és a motoros parkolók hangulata is más, amióta egyre többen vagytok! Hajrá csajok! 🤗 A szombati kanyarfotozás (2021.06.05) képeit megtaláljátok a honlapunkon. #uploadisready 📸 www.kanyarfoto.com Ne felejtsétek el kiválasztani a megfelelő helyszínt, (Bajna - Héreg Szerpentin vagy Mátrai Patkó) dátumot és szűkítsétek tovább az óra/perc beállításával. Jó nézelődést! 😎🤗 ⚠️ Fotóink, már nyomtatva is elérhetőek! Papírkép, vászonkép, póló, bögre és még sok egyéb közül választhatsz az ajándéktárgyak között. Köszönjük, hogy megosztod! 😎👍 Néhány extra tipp: -Minden nap helyszínenként első és utolsó képe ingyenes, csak jelentkezni kell érte. -Ha te szerepelsz a posztunkban és bármikor veszel vagy vettél egy másik képet nálunk akkor ajándékba elküldjük neked a bejegyzésben megosztott Foto Tuningolt képet, csak küldd el nekünk a vásárlásod sorszámát! #kanyarfoto #curvefoto #curvafoto #findyourmoments #photosession #event #bestridingroads

Végre itt a nyár! Már tegnap elkezdtük veletek az első igazán napos hétvégét! Ma is és holnap is több helyszínen kerülhettek a kameráink keresőjébe! A péntek délutáni dobogókői Kanyarfotozás (2021.06.04) képeit megtaláljátok a honlapunkon. 📸 www.kanyarfoto.com Ne felejtsétek el kiválasztani a megfelelő helyszínt, (Pilis - Dobogókői út) dátumot és szűkítsétek tovább az óra/perc beállításával. Jó nézelődést! 😎🤗 ⚠️ Fotóink, már nyomtatva is elérhetőek! Papírkép, vászonkép, póló, bögre és még sok egyéb közül választhatsz az ajándéktárgyak között. Köszönjük, hogy megosztod! 😎👍 Néhány extra tipp: -Minden nap helyszínenként első és utolsó képe ingyenes, csak jelentkezni kell érte. -Ha te szerepelsz a posztunkban és bármikor veszel vagy vettél egy másik képet nálunk akkor ajándékba elküldjük neked a bejegyzésben megosztott Foto Tuningolt képet, csak küldd el nekünk a vásárlásod sorszámát! #kanyarfoto #curvefoto #curvafoto #uploadisready #photosession #event #bestridingroads

Nearly 2 years ago, Mátyás had an accident in the Bajna S curve, which changed his life forever. He has written about the ordeal that he has been going through, so that we can all learn from it. It is a long story, but we want to publish it because it is worth reading and sharing. No one is immortal, so take a good care of the one life you have. One Bad Decision Changes Everything! It was a sunny fall day on October 12, 2019, with temperatures above 20 degrees – perfect motorcycle riding weather. After meeting my biker friend, we headed out for a good ride, as always. We targeted the winding road section between Bajna and Héreg. On the way, there was little traffic and you could ride safely while enjoying the nice autumn weather, along with the good traction in the curves. We stopped in Tatabánya for a quick refueling and then headed to enjoy the curves. The first part of the route was of very poor quality – growing up by Lake Balaton I was not used to such. It is a real disaster compared to Austria. By the time we reached the winding part, the quality of the road was already a bit better and we started to have a good time again. We rode to the end, and seeing that the tarmac was clear and there was little traffic, I thought on the way back we could go a little faster. We stopped to turn back, and my friend even mentioned that we didn’t have to hurry, just enjoy a good time. For some reason, however, the devil got into me. Long visible curve, no one anywhere on the road, so I thought I’d fully enjoy the long S curve. I was wrong. Unfortunately, what happened was everyone’s nightmare - the bike slipped out from under me. Looking back at the pictures, I had never ridden so stupidly, but for some reason it had to happen, and exactly the way it did. The whole accident took place in a matter of seconds, yet I remember every detail. I slipped helplessly toward the guardrail. I could no longer control anything, but hope for luck. After I slammed into the railing, I bounced back across the road with that same momentum. I felt tremendous pain for a moment, but it stopped very soon, as my brain immediately turned off the signal. I knew I was in big trouble. I looked down at my legs and started screaming, even though I wasn’t in pain. The sight was dreadful. I couldn’t move neither of my legs, as they were in a completely twisted state. A stray thought ran through my brain: Maybe they were torn off and only the leather suit holds my legs together? My friend who was coming behind me immediately pulled over to the side of the road and called the ambulance. While we were waiting for the ambulance, I called my mother to tell her that I had an accident and am in big trouble. While we waited for a long time, I mapped the scene of the accident - as it turned out, I was lucky to catch the vertical carrier post with my knees and not with something soft, or worse – if I had slipped under it, my helmet probably couldn’t have fit through. It took 40-45 minutes for the ambulance to arrive, which is a bit unsettling in this situation. As soon as they arrived, the paramedics managed to pick me off the road, put me in the ambulance and stabilize me, so I could be transported. In the ambulance, I was told that unfortunately, they didn’t have any painkillers. It was somewhat puzzling that I still didn’t feel much pain, but it was more unclear why we were moving so slowly. While cutting the clothes off me and dressing my wounds, the paramedic’s hands shook the whole time. I didn’t dare look down at my legs to check them , but it certainly made me uneasy too. It took about an hour before finally heading to the hospital. Along the way, we were met by another ambulance that graciously gave me the needed painkiller, in the form of morphine and ketamine. I didn't feel anything from there on. Arriving at the Esztergom Hospital a CT scan was performed immediately. Another wait followed, but fortunately the Budapest Honvéd Hospital agreed to accept me in a very short time. So far, I had felt that the trouble was great, but when they told the ambulance driver to hurry as much as he could, I realized how serious it all was. We left soon, and in 25-30 minutes we were in the military hospital. Because of the coctail I got I don’t really remember that journey, but I could feel us rushing and I could feel the movement of my bones in each curve. By the time we got to the Honvéd Hospital, the entire medical and operating room staff was waiting for me. Because we were faster than e-mail, they quickly re-made a CT and took me to the operating room. I only regained consciousness the next day - not an everyday sight waiting for me, with a Fixateur (external metal bone fixator) and 3 vacuum tubes in both legs. My right thigh swelled to twice its size, but since my toes moved on both feet, I thought there was no big trouble. In short, there was an open fracture on my left leg from which approx. 1 cm of bone disappeared, and my right femur was broken in two and cracked lengthwise, and the tendons in my knees as well as the blood vessels in my thighs were torn. One of the nurses told me after the surgery that I should know that they are going to take my right leg. Well, at that moment, the tears were rolling, and I was in true doubt. As it turned out, it wasn’t unfounded, as I had such a serious injury that it many times ends in amputation. Luckily, my doctor reassured me there was nothing more to fear. There was still a leak in my leg in the first few days (internal bleeding), but it stopped and I became completely stable. I still remember that my hemoglobin level dropped to 48 and, as I found out later, I got in with 155, and under 50 this is critical, but I didn’t feel any of that then. Luckily, I didn’t see myself - they said I was as white as a sheet. This is where my recovery begins - it will not be easy or short, but they said I would be able to walk again, so I remained optimistic. Four weeks of hospitalization followed. It passed nicely, and the fasteners were taken out of my legs. After all this time of lying down, the body needs to be accustomed to standing up again. A few days of getting used to it and a trial followed. I was on my feet again on November 21st. It wasn’t easy or painless, but the joy was all the greater. Then I had to step up pretty slowly, and walk more and more. I was able to go to the toilet for the first time in a month and a half - I was happy with a lot of things in life, but that feeling was indescribable! When I left the room even the air was different. Then I first saw how big a hospital I was in. And it was just one of many departments! During my little over two months of vacation, I was lucky enough to try 4 rooms and get to know dozens of people. There was one surgery left that I was waiting for, and I could go to rehabilitation afterwards. The first colds of the winter came and a lot of people had accidents due to the frosty condition; because of this, my surgery was 3 weeks off schedule. I finally managed to have it in early December. After the surgery, therapists came from the rehabilitation and I was told they would take over as soon as they could. Meanwhile, it turned out they came from the most renowned rehabilitation facility in the country. I was promised that if all was well, I could go home for a little break for the holidays and start the New Year at rehab. In early January, as discussed, I called them and was told they would arrive the next day. There was great joy, but at the same time I had to pack in a hurry. The next day when we arrived at the hospital, I felt like this was not Hungarian health care. Obviously I wouldn’t recommend anyone to get there, but I was pleasantly surprised by the conditions and with renewed strength and good mood I stumbled towards the building. I soon got into my room, which looked lavish, and rehabilitation could begin. In the first days, they performed a control and condition survey, based on which I unfortunately ended up in a wheelchair on the recommendation of the doctor here. I was a little frustrated to hear the news, but sooner or later we’ll get over that - I thought. We started the day at 6 in the morning with a good morning abdominal shot, followed by breakfast. During the morning, the exercises came in a lot of different forms and at various venues, but the general exercise was either in my room or in a separate therapy room, depending on many factors. On the first day in my room, they taught me how to use the wheelchair, and after that I could head to the gym on my own. A month of hard exercises ensued and I was able to leave the wheelchair. I couldn’t enjoy “walking” for long because there was another surgery in February and, as usual, another setback in recovery, but I knew it was all done to make me better later. I tried not to be sad and not to deal with the pain, but it’s not easy in a situation like this. They put me back on my feet and soon even harder work ensued. I was already able to exercise with the others at the gym and was given even more tasks. By the beginning of March, I started to walk comfortably with the two crutches in my hands. The next surgery was planned and everything started to emerge, when we suddenly learned from the news that the Covid epidemic would affect us as well. Everything in the hospital got complicated. Where things have been so good and so calm, now all are upside down. Only the patients who were severely ill and had difficulty moving were allowed to stay. Everyone else had to leave rehabilitation within a short time. No one was happy with the situation and there was nothing to do, but move back home. I had to solve the rehabilitation issue myself. Because of the virus, it was only possible to exercise further in a private arrangement, with no other option. I went to my local physiotherapist and visited him three times a week. It was a slow progress, which annoyed me, but I had to stay patient. Slowly, over time, I realized that this could no longer be fixed, but with hard work I could get the most out of it. Meanwhile, I found a reputable private rehabilitation in Balatonalmádi on the Internet. As I observed, from the lightly injured to the very severely injured, everyone could be found there. I have been exercising with them since September 2020. We progressed nicely; my gait gradually improved. By December I had managed to walk with a stick - on short distances even without it, which was a big thing for me after all this time. By Christmas, I managed to surprise myself with an injury that made me almost incapacitated from pain again. I had a checkup due in early January and despite Covid, I managed to have an emergency operation in the second half of the month. Currently, at the end of March, when I write these lines, after 6 weeks of lying down, I try to get the most out of the situation, yet again. Due to the virus, the rehab center has not taken me back, so unfortunately, I am left with the private therapy again. Currently, I have 5 more weeks on crutches, after which I can start the full load again, and prepare for my hopefully last surgery, which will be just a simple tendon replacement. If everything goes well, this year I’ll be done with it all. I know there is still a long way to go, though. My writing took a bit longer than I anticipated, but why did I write it all down? I hope someone in my shoes at some point reads and thinks about what I wrote and hopefully doesn’t make a similar mistake. Because it is not very easy to completely reorganize one’s life from scratch at the age of 29, given that obviously I hadn’t been able to work or walk normally for a year and a half. My plans and my life so far have been completely upset because I had an addiction on the bike. Every biker knows how it feels - when the smell of gasoline hits and the wrist twists the beast. Obviously, I twisted it too far that day; but in some lucky way, I still managed to write these lines, hoping that at least one idiot like me will be able to save himself from all this suffering I have gone through. A lot of suffering, it is true, but inside I know that my luck was big as well. Unfortunately, many of our companions were not that lucky. Think about this and I hope you will be the one I helped! P.S. I would like to say a huge thank you especially to my Mom who has supported me throughout this. To my family and friends who stood by me. To my doctor and all the health workers who dealt with me. To all my physiotherapists who persistently helped me walk on my own two feet again. And to the very many good people I met during my hospital adventure. Mátyás Biró